Az is jól ismert, hogy a bélmikrobiota alapvető szerepet játszik az emberi egészségben. A bélmikrobiota nagyon erősen befolyásolja az anyagcsere- és immunrendszer szabályozását. (Wang et al.) Amikor ezt a tényt figyelembe vesszük, gyorsan megértjük, milyen fontos a bélmikrobiotánk kiegyensúlyozott összetétele. És amikor a bélmikrobiotáról beszélünk, ismernünk kell azokat a belső és külső tényezőket, amelyek alakítják mikrobiális jellemzőinket. Különösen a környezeti tényezők, mint az étrend, az egészségi állapot és az életmód erősen befolyásolják a bélmikrobiotát. Az étrend változásai és összetétele ismerten gyorsan módosítja a bélbaktériumaink anyagcsere-funkcióját. (Wang et al.)

A bélmikrobiota diszbiózisa gyakran a baktériumok csökkent gazdagságával és sokféleségével, valamint a kommenszális és feltételezett patogén fajok közötti összetételi egyensúly zavarával jár együtt. A diszbiózis összefügg az enterobaktériumok által okozott betegségekkel, mint például az allergiás reakció, depresszió, magas vérnyomás, cukorbetegség és gyulladásos bélbetegség. (Wang et al.)

A vörös cékla (Beta vulgaris L.) gazdag olyan fitokemikáliákban, mint a rost, polifenolok és betalainok. A vörös cékla fő betalainja a betanin, egy betacianin. A bélmikrobiota olyan enzimeket termel, mint a ß-glükozidázok és glikozid-hidrolázok, amelyek képesek a fitokemikáliákat SCFA-kká metabolizálni. A vörös cékla fogyasztása bizonyítottan szabályozza a bélmikrobiota anyagcseréjét és az SCFA-termelést. Mivel különösen olyan baktériumok, mint a Bifidobacterium és a Bacteroides termelik a betalainok metabolizálásához szükséges specifikus enzimeket, a vörös cékla hatása a bél enterotípusától függhet. (Ko et al.)

Az enterotípusokat az emberi bélmikrobiota különböző klaszterei határozzák meg. Ezeket olyan alapvető baktériumok alapján kategorizálják, mint a Bifidobacterium, Faecalibacterium, Bacteroides stb. A legújabb kutatások azt sugallják, hogy az egyének eltérő anyagcsere-válaszokat mutathatnak ugyanarra az étrendre az eltérő enterotípus miatt. Ez ismét rámutat arra, mennyire fontos a személyre szabott táplálkozás egészséges egyének esetében, valamint terápiás környezetben is. (Ko et al.)

Közismert, hogy a bélmikrobiota hatalmas befolyással bír a gyomor-bél traktus és a központi idegrendszer közötti kommunikációra biokémiai metabolitokon keresztül, mint például a szerotonin, rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) és triptofán. Alacsonyabb SCFA-szinteket figyeltek meg depressziós egyéneknél (Verma et al.). A meglévő irodalom azt is sugallja, hogy a bélmikrobiota befolyásolhatja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyt. A HPA-tengely koordinálja az adaptív stresszválaszt, és a károsodott működés szorongásos és depressziós rendellenességekhez vezethet, amelyeket gyakran emelkedett kortizolszint és gyulladásos mediátorok jellemeznek (Simpson et al.).

Az elmúlt években több tanulmány is a vörös cékla bélmikrobiotára gyakorolt hatását vizsgálta.

Wang és munkatársai 2022-ben egészséges embereknél vizsgálták a bélmikrobiom változásait egy 14 napos vörös cékla fogyasztást követően. 18 egészséges résztvevőt (13 nő, 5 férfi) toboroztak. A vizsgálat megkezdése előtt két héttel a résztvevőket arra kérték, hogy kerüljék a betalain-tartalmú ételek fogyasztását. A 14 napos beavatkozási időszak alatt a résztvevők naponta 30 ml céklakoncentrátumot fogyasztottak. Székletmintákat gyűjtöttek a kiindulási ponton (BL), 3 nap (D3) és 14 nap (D14) elteltével. Antropometriai méréseket az első látogatáskor végeztek. A tanulmány nem mutatott szignifikáns változásokat az alfa- és béta-diverzitásban a BSL, D3 és D14 minták között. Ugyanakkor jelentős változások voltak megfigyelhetők bizonyos taxonok (pl. Romboutsia és Bacteroidales) bőségében, valamint az A. munciniphila (amely fordítottan kapcsolódik az elhízáshoz, gyulladáshoz és anyagcserezavarokhoz) megnövekedett jelenlétében, illetve a B. fragilis (potenciálisan enterotoxigén, gyulladásos hasmenést okozó) populáció csökkenésében.

Emellett megnövekedett összes rövid láncú zsírsav (SCFA), különösen az (izo)butirát sav termelést figyelték meg a székletben. Surono és munkatársai a vörös cékla hatását vizsgálták a prediabéteszes indonéz egyének bélmikrobiotájára fogyás közben. Egy randomizált, kettős vak, keresztpróba vizsgálatot végeztek 15 (6 férfi, 9 nő) prediabéteszes (éhomi vércukorszint 100–125 mg/dL; véletlenszerű vércukorszint 140–199 mg/dL; BMI 25–27 kg/m2) önkéntessel.

Rendelkezésükre bocsátották:

1.) 50% taró liszt + 50% búzaliszt

2.) ezek a termékek + probiotikus L. plantarum

3.) az 1.) termékek céklával adszorbeálva, két hétig, két hét szünettel a beavatkozások között. Széklet- és vérmintákat gyűjtöttek a két hetes beavatkozások előtt és után minden kezelési típus esetén. A teljes vizsgálati időtartam 14 hét volt.

Az eredmények nagy egyéni variabilitást mutattak a bélmikrobiota válaszában. Végül az egyéneket két csoportra lehetett osztani: azokra, akiknek ellenállóbb a mikrobiotájuk, és azokra, akiknek a mikrobiotája érzékenyebb a táplálkozási változásokra.

Ko és munkatársai a vörös cékla por (RP) és a betanin termelésének hatását vizsgálták enterotípus alapján. Ehhez gasztrointesztinális emésztési és széklet fermentációs modellt használtak. Az enterotípus elemzéshez 30 egészséges koreai résztvevőt toboroztak (17 férfi és 13 nő). A résztvevőket a domináns enterotípus alapján három alcsoportba osztották:

Phocaicole, Prevotella és Bifidobacterium. Székletmintákat gyűjtöttek minden alcsoport egy-egy képviselőjétől, majd vörös cékla porral vagy betanin pigmenttel fermentálták őket. Az RP és BP prebiotikus hatása a bélmikrobiotára az adott három alany enterotípusától függött. Csak az S3-Bifidobacterium mintában mutattak ki szignifikáns változást a mikrobiális taxonok gazdagságában. Az S3-Bifidobacterium klaszter a bélmikrobiota változásában is eltérő tendenciát mutatott a többi mintához képest.

Minden enterotípus (RP/BP fermentációval és anélkül) eltérő anyagcsere-aktivitást mutatott az SCFA termelés tekintetében. A legnagyobb SCFA termelés növekedést az S3-Bifidobacterium mintában találták, míg az S2-Prevotella mintában kisebb változás volt megfigyelhető az SCFA-kban. A tanulmány eredményei azt jelzik, hogy az RP és BP enterotípus-specifikus válaszokat váltanak ki a bélmikrobiotában és az SCFA termelésben.

Adekolurejo és munkatársai a szoptatás abbahagyása miatti mikrobiota zavar problémáját vizsgálták. 48 malacot véletlenszerűen osztottak négy étrend egyikébe 14 napra, egy 28 napos elválasztási időszak után. Volt egy alap kontroll étrend (con), egy 300 mg/kg cink-oxidot (ZNO) tartalmazó étrend, valamint két különböző étrend, amelyek vörös céklát tartalmaztak. Az RB2 és RB4 étrendeket úgy állították elő, hogy az alap étrendhez 2% (20 g/kg) illetve 4% (40 g/kg) őrölt egész vörös céklát adtak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a cékla képes modulálni a bélmikrobiotát (elválasztott malacok esetében) a fajgazdagság növelésével és a lipid anyagcsere fokozásával.

Calvani és munkatársai kedvező hatásokat fedeztek fel a céklalé fogyasztásával kapcsolatban hosszú covidban szenvedő felnőttek bélmikrobiotájánál. 25 résztvevőt vontak be a vizsgálatba (15 céklalé, 10 placebo), és két hét kiegészítés után a céklalét fogyasztók nagyobb mennyiségben tartalmaztak jól ismert jótékony hatású baktériumokat a placebo csoporthoz képest.

Több tanulmány is azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a vörös cékla a bélmikrobiotánkat, és ennek következtében az egészségünket. Összességében nem mutattak ki jelentős változásokat az alfa- és béta-diverzitásban. Ugyanakkor jelentős változásokat fedeztek fel bizonyos taxonokban, valamint a rövid láncú zsírsavak (SCFA) termelésének növekedését is kimutatták. Azt is megállapították, hogy az emberi mikrobiota különböző enterotípusokra osztható, amelyek többé-kevésbé érzékenyen reagálnak a vörös cékla fogyasztására. A legnagyobb SCFA-termelés növekedést a Bifidobacterium enterotípusnál figyelték meg, amely úgy tűnik, a legérzékenyebb a vörös cékla fogyasztására. Sajnos a tanulmányok több korláttal rendelkeznek, mivel mindegyik kis létszámú résztvevővel készült, és csak rövid távú eredményeket vizsgáltak.

A tanulmányok kimutatták a vörös cékla fogyasztásának potenciálját az SCFA-termelés növelésével és a bélmikrobiota kedvező modulációjával. Mindkettő különféle egészségügyi előnyökhöz vezethet, és megelőzheti a gyulladásos betegségek, például a gyulladásos bélbetegség és szindróma, valamint a depresszió, a cukorbetegség és számos különböző anyagcsere-rendellenesség kialakulását. További kutatások szükségesek a vörös cékla hosszú távú hatásainak vizsgálatára a bélmikrobiotára (különösen a különböző enterotípusokra) és a bél, valamint a gazdaszervezet élettani következményeire.